A felsőoktatási reform egyik legfontosabb, és legkevésbé érintett része az egyetemi autonómia kérdésköre. Ebben a láthatatlan kötélhúzásban, a Magyar Rektori Konferencia és személyesen a nagy hatalmú rektorok, illetve a magyar kormány oktatáspolitikusai küzdenek, hogy kik vezessék a felsőoktatási intézményeket. Az egyik oldalon a rektorok ragaszkodnak, hogy továbbra is a választott tisztségviselők legyenek a meghatározóak, amíg a mindenható erőforrás miniszter inkább saját embereit szeretné meghatározó pozícióban látni.
De mi van akkor, ha éppen egy rektor teszi kicsiben azt, amit a nyilvánosság előtt ő ellenez a legjobban?
Mi kell ahhoz, hogy egy „csókos” fiatal „tudósnak” a fél magyar tudományos élet asszisztáljon karrierje érdekében. A történet röviden: Van egy komoly családi háttérrel rendelkező phd hallgató aki „A” egyetemen megvédi PHD értekezését. Érdekes körülmények főleg a „scmidtpáli” formai miatt végül is ezt a védést érvénytelenítik. Ezek után a fennálló szabályok miatt legalább két évre szilenciumra ítélik a delikvenst, de itt jön képbe „B” egyetem aki fogadja hősünket pár hónappal később, hogy nosza itt megvédheted a phd-dat.
Utolsó kommentek